Nos. Ennek az ételnek érdekes a története. Csirkét szerettünk volna enni, de elfelejtettük kiolvasztani a húst, ezért csak fél háromkor ebédeltünk. Na mindegy. Aztán nem volt alufóliánk, amivel letakarhatjuk a húst, ezért aggódtam, hogy nem fog kellőképpen megpuhulni, csak megégni. (No igen - nem otthon főztem.) Hogy a hús finom puha legyen felöntöttük egy kevés húsalaplével. Nagyon finom volt a szaftja, mert a húsból kisülő zsír és a fűszerek keveredtek benne.
És a gomba. Drága Zoltán rémálmainak egyik legrettegettebb főhőse. Furcsa, én nagyon szeretem. :) És kitartóan próbálkozom, hogy ő is megszeresse. Igazából ezt az ételt eredménynek könyvelem el magamnak ilyen téren, mert (bár erős fintorgással) két szem gombát is megevett, bár mikor megkérdeztem, hogy milyen volt - hogy ne kelljen belátnia, hogy a gomba jó és finom - férfiasan csak annyit mondott: meg lehetett enni. Szóval itt a bizonyíték, hogy finom volt, mert - akinek vannak makacs férfiismerősei igazat adhatnak nekem - ez egy hatalmas elismerés... Illetve reménykedem benne.
Még egy dolog, de ez már csak technikai: a kép homályos, mert forrón fényképeztem, és nem túl jó minőségű, de nem tudtam jobbat csinálni, mert már majd éhen haltunk. Pirulhatott volna még egy kicsit a bőre, de így is nagyon jól sikerült. Jó kis ebéd lett belőle. :)
